Planetside - az MMOFPS

Amit nem lehet 3 mondatban elmagyarázni, azt látni kell. A Planetside ilyen. Magyarországon méltatlanul ismeretlen MMOFPS, ami komoly függőséget okoz. 2012. november 20-án szintet lépett az FPS-műfaj. Elindult a Planetside 2. Planetside - az intelligens ember shootere.

Háttértörténet - Ötödik rész

A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél 2011.12.07. 15:21

Háttértörténet Henry Briggs - Első rész

Aznap, mikor Henry Briggs a Southwestern State Universityn megszerezte három diplomája mellé a PhD fokozatot xenobiológiából, kulturális antropológiából és nyelvészetből, 27 évének minden magabiztosságával kilépett a nagybetűsbe. Tudta, hogy problémáinak dacára rajta van a sikerhez és gazdagsághoz vezető úton. Henry egy zseni, és az emberek hülyék lennének nem vele dolgozni.

Ám tíz hosszú hónapnyi interjúzás után sem kínáltak a legjobb cégek és egyetemek munkát. Tulajdonképpen még csak azért sem hívták vissza, hogy közöljék vele, hogy nem kell.

 

Henrynek nem az volt a baja, hogy zseni volt. A tudományos fokozata ezt ékesen bizonyította. Az volt a baj, hogy idegesítette az embereket. Az iskolapadban nyugodtan elülhetett és foglalkozhatott a saját dolgával, ám a való világban másokkal kellett bajlódnia, és ez soha nem ment jól. Ötéves volt, mikor ráébredt, hogy nem kedveli az embereket - a szüleit is beleértve. A legtöbbjük csak hülye volt, akiket jobban érdekelt, hogy játszhassanak, vagy hogy egymással csacsogjanak ahelyett, hogy könyveket olvastak volna, vagy képezték volna magukat. Ha megpróbálta kijavítani nyilvánvaló tévedéseiket, vagy rávilágítani, hogy az adott területen csak mérsékelten járatosak, általában kinevették és nem foglalkoztak vele. Arra az elhatározásra jutott, hogy ha úgysem foglalkoznának vele, akkor majd ő lesz az, aki nem foglalkozik velük.

Amikor betöltötte a hatot, Henryt elvitték a szülei hogy kivizsgálják, mi okozhatja, hogy nem játszik a kortársaival, az empátia és a szociális készségek teljes hiányát mutatja - és nem is akar ilyet kifejleszteni. A diagnózis szerint Henry Asperger-szindrómás. Azt mondták, Henry kiemelkedően intelligens és megfelelő körülmények között egész jó esélyei vannak az önálló életvezetésre. Mindentudóan okoskodó hozzáállása miatt azonban soha nem lesz társasági lény.

Így hát Henry - részben a körülmények, részben saját elhatározása miatt - barátok nélkül nőtt fel, és még csak addig sem jutott el, hogy zavarja a magányossága.

Henry megfogadta, hogy még ha nem is lesz jó állása, elköltözik otthonról, így hát lenyelte a békát és elvállalt minden munkát, amivel nagy nehezen fedezni tudta egérlyuknál alig nagyobb garzonjának költségeit. Edényeket mosogatott. Autót fényezett. Telemarketinges munkát vállalt. Két óra hosszat még bébiszitter is volt, ám a kis négyéves ekkor hozzávágta a pudingját és Henryt kirúgták.

A vécépucolással töltött napok végén Henry hazaviharzott az idősek otthonából, csatlakozott a holonetre és a tudományos fórumokat bújta. Ízekre szedett minden egyes összehányt elméletet, főleg ha azokat a szakma jól beágyazott, úgynevezett "elitje" tette közzé, tudósok, akik nagy valószínűség szerint nem tudnának megkülönböztetni egy quarkot a parktól. Micsoda égbekiáltó gazság, hogy ők kaptak munkát, Henry meg nem?!

Gondja volt rá, hogy az érintettek meg is tudják, mit gondol róluk. Szétcincálta az elméleteiket. A politikai nézeteiket. Addig folytatta, míg az érintettek vagy ott nem hagyták a blogot, vagy őt nem bannolták. Az, hogy nap mint nap ezeknél az embereknél próbálna munkát, vagy segélyt találni már nem jutott el az agyáig. Neki volt igaza, és úgy helyes, ha ezt ők is belátják. Így hát Henry egy további éven át volt kénytelen mindenféle alantas munkát elvállalni, nagyjából egy tucatnyit. És mindig, mikor kirúgták, a munkahelyét hibáztatta, soha nem magában keresve a hibát.

2631. február 18-án Henryt felhívta egy hölgy, aki kutyasétáltatót keresett. A képernyőn egy szigorú arcú idősödő hölgyet látott, hivatalos ruhában. Azt mondta, hogy a számot egy munkaközvetítőn keresztül szerezte meg. Néhány németjuhásszal kellene foglalkozni, naponta háromszor etetni, és sétáltatni, amikor szükséges. A maradék időben pedig játszani kellene a kutyákkal.

Henry szó nélkül bontotta a vonalat. Mióta ötéves korában, egy ötperces, észérvekre alapozott eredménytelen vita következtében megharapta egy kóbor kutya, ahelyett, hogy visszaadta volna a labdáját, Henryt a világból is ki lehetett volna kergetni a kutyákkal, főleg a nagytestűekkel.

A nő egy hónap múlva ismét hívta. Henryt akkor is épp kirúgták, és nagyon el volt keseredve. Belement, hogy találkozzanak. Már majdnem letette, amikor a nő megkérdezte: - Mit szólna egy kis utazáshoz? Henry bólintott. A hölgy folytatta. Nem csak egy-két órára gondoltam. Legkevesebb két évről van szó. Talán három.

Henry tudta, hogy nincs miért ellenkeznie. Pénz nélkül vissza kellene menni a szüleihez. Minden, még egy falka nyughatatlan németjuhász is jobb, mint visszamenni a szüleihez, hogy hallgathassa, mekkora egy csődtömeg is ő. "Két év, talán három? Miért ne? Rendben." - gondolta.

Másnap reggel pontosan 9 órakor kopogtatott a megadott címen. Amit hallott, az olyan volt, mintha a világ összes kutyája ugatna az ajtó túloldalán.

A Hölgy ajtót nyitott, végigmérte és némi kelletlen morgás kíséretében beengedte. Csak az előszoba nagyobb volt, mint az egész lakása. Nagyobb, mint a szülei háza. A falat cseresznyefa borította és a padlótól a plafoning fényképek lógtak rajta. Henry megnézett egyet-kettőt, és ekkor jött a felismerés.

- Ez itt Connery elnök - bökte ki. Minden képen ő van - folytatta - és a többiek is! Ismerem őket. Mármint felismerem őket, ők a Terrán Köztársaság vezetői. Nagy rakás fasiszta, tudja? Tényekkel tudom bizonyítani... - a nő pillantását látva elhallgatott, mert eszébe jutott, mit mondott az apja, mikor állásinterjúra indult.

- Fiam! Egy tanácsot adok, és ha egész életedben egyetlen tanácsomat sem fogadtál meg, ezt az egyet vésd az eszedbe! Ha a munkaadód úgy néz rád, mint piromániás a vizes szalmára, akkor ne vitatkozz vele. Csak fogd be! Szót se többet, csak fogd be! Ugye megteszed?

Henry mondat közben elgallgatottt és a nőre mosolygott. "Connery elnök. Én.. őőő... rá szavaztam... igen, nos...

- Az ebek, amelyeket sétálni visz Connery Elnök Úr tulajdonát képezik. Igazából, volt Elnök Úr. Nem ragaszkodik üres címekhez. Szolgálta az embereket, majd átadta hivatalát, visszatért a magánszférába. Éppen ezért elvárja, hogy keresztnevén szólítsák: Tom. Nem Thomas. Tom. Ezzel együtt Ön természetesen még nem nyerte el ezt a jogot, tehát az ön részéről az elvárt megszólítás az "Uram", vagy 'Connery úr'. Megértette?

A hölgy még mindig úgy nézett Henryre, mint piromániás a vizes szalmára, így hát Henry bólintott.

Thomas Connery, a Terrán Köztársaság volt elnöke köztiszteletben állt, nem csak a hivatali idejében, hanem azt megelőzően és azt követően is a munkájáért, amit véghezvitt. Connery kolonista volt, bolygókat tett lakhatóvá  szerte az univerzum elérhető szegletében. Ő volt, aki 2615-ben felfedezte a "Holdövezetet", a Neptun takarásából kiinduló jeges Kuiper-öv egy rejtett részében.

Henry emlékezett a híradásokra. Connery és legénysége találta meg a Plútó szétszóródott maradványait, továbbá több száz hold maradványát, amiket még akkor semmisíthettek meg, amikor a Föld bolygó kérge még meg sem szilárdult, és az első egysejtű életforma kétfelé osztódott volna. Meglepő volt a felfedezés, hogy a kiterjedt Kuiper-övben mást is találnak, mint különböző fajta jégdarabokat, sőt, magának a törpebolygónak a maradványait találták meg. A szóbeszéd szerint a nagyobb darabok valamilyen idegen életforma nyomait is magukon viselik, de Connery sem megerősíteni, sem cáfolni nem volt hajlandó az értesüléseket. Több száz évnyi űrutazás során még senki nem találkozott földönkívüli életre utaló egyértelmű bizonyítékkal. Abban viszont mindenki biztos volt, hogy ha létezik ilyen, azt Thomas Connery fogja megtalálni.

2618. májusában a Terrán Köztársaság elnökhelyettese, Martin Harris szívrohamban elhunyt. Sylvia Wyatt elnök asszony Conneryt kérte fel, hogy a ciklusból hátralévő néhány hónapra töltse be Harris helyét. Bár senki nem számított rá, Connery vállalta a megbízatást. Mikor Wyatt elnök asszony hivatali ideje véget ért, Connery is indult a pozícióért, és 2618. novemberében lényegében egyhangúlag meg is választották. Három négyéves ciklust szolgált végig, majd 2630. januárjában nyugállományba vonult azzal a szándékkal, hogy visszatérjen a Holdövezetbe.

Henry igazából nem szavazott Conneryre. Henry soha nem szavazott. A politikusokat olyan romlottnak tartotta, hogy ha tehette volna, eltörli őket a Föld színéről. Ám Connery felfedezései és munkássága majdhogynem elfogadhatóvá tették őt Henry szemében. Ha mégis szavazott volna, ő lett volna az egyetlen, akire szavaz.

Viszont, mint ahogy a Földön majdnem mindenki, ő is olvasott Connery kutyáiról. A Tigriscápa egy elhagyott teherhajó volt, ami a Devire, a Shiva bolygó negyedik holdjára zuhant. Connery épp a Holdövezetből tért vissza, amikor fogta a vészjeleket. A hajót átvizsgálva a szeméyzet több mint 60 éhező és rettegő kutyakölyköt talált, de annak nem volt jele, hogy valaha is emberek lettek volna a fedélzeten. Soha nem derült ki, hogy mi történt velük és miért zuhant a hajó a Devire. A kölyköket szétosztották a legénység között. Connery hatot fogadott be. A kutyák hűségességéről sokat cikkeztek, ahogy gazdájuk ragaszkodásáról is. Még Elnökként sem ment nélkülük sehova.

Henry nagy levegőt vett. Conneryt fogja elkísérni egy útra, ami akár három évig is tarthat? Connery nyilván a Holdövezetbe tér vissza, és viszi őt is. Agyában gondolatok kergették egymást. Miért megy vissza? Miért nem keres új területeket? Talált ott valamit az első útján, amihez vissza akar térni? Connery idegen élet nyomára akadt? Volt valami azon a holddarabon, amihez nem tudott eljutni? Valamihez még több erőforrás kellett? Még több hatalom? Civilek számára nem elérhető felszerelés? Ez valami hihetetlen jelentőségű lesz.

De ha valóban az, akkor miért fogadta el az elnökhelyettesi széket, és miért indult az elnökségért? Talán csak azért, hogy hozzájusson mindenhez, amire szüksége lesz a Holdövezetben?

***

Connery túlteljesítette Briggs várakozásait. Magas volt, szikár, kifinomult és jól bánt a szavakkal - ezen kívül pengeéles volt a humora, amit általában arra használt, hogy helyretegye azokat, akik megkérdőjelezték döntéseit. Henry helyeselte ezt. Az embereknek tudniuk kell, hol a helyük. Ám amikor Henry tette helyre őket, azok úgy néztek rá, mintha egyetlen vágyuk abban a pillanatban az lenne, ha képesek lennének a szemükből plazmát lövelni Henryre. Amikor viszont Connery tett rendet, valahogy megértették, hogy azért teszi ezt, hogy egy jobb döntéshez vezesse őket. Briggs tanulmányozta Conneryt, ahogy Connery is Briggset.

- Tényleg nem szereted a kutyákat, igaz, Henry?


- Tényleg. De az Ön kutyái nem olyan rosszak. Legalábbis nem próbálnak felfalni.


- Nem is ezért szerződtettelek. Sokkal okosabb vagy annál, mint aminek most mutatod magad. Ám olvastam az aktádat és olvastam a blogbejegyzéseidet. Nem jössz ki jól másokkal, viszont akár tetszik akár nem, ebben a világban csak ez számít.

- De...  - Henry kész lett volna a vitára, de Connery leintette.

-Fogd be Henry, és figyelj! Vannak rajtad kívül xenobiológusok, és akármelyiket felfogadhatnám. Esélyed sincs, ha emberekkel kell dolgoznod, de az őrült kis agyadban ott van a zseni, akinek esélye van, ha nem emberi sémákkal találkozik. Téged nem köt béklyóba a mi gondolkodásmódunk. A te elméd olyan helyekre jut el, amiről ők nem is tudnak. Ezért akarom, hogy magam mellett tudhassalak. Viszont nem tűrüm a hibbantságot. Nem elégszem meg akármivel. Nem fogom... és ezt most értsd meg jól! Nem elégszem meg veled, ha nem kezded használni az eszed. És ha emiatt mosolyt kell mímelned és meg kell játszanod, hogy élvezed a többiek társaságát, akkor azt teszed, különben olyan gyorsan váglak haza a Földre, hogy azt el sem hiszed. Ez egy nagyon hosszú, és feszültségekkel teli út lesz, és nem hagyom hogy bárki, legyen mégoly okos is, mint te ezt tönkretegye mindenki számára.

- De...

- Mondtam, hogy beszélhetsz? Nem hinném! Azt teszed, amit mondok neked és cserébe olyan dolgokat látsz, amit emberi lény még nem látott korábban. Henry, olvastam a doktori disszertációd és hidd el, amit tapasztalni fogsz, az beigazolja majd a legtöbb elméleted és megválaszolja a kérdéseidet. Henry! Kész vagy arra, hogy tagja légy az emberek társadalmának, hogy megismerhessünk más társadalmakat?

Henry jó darabig nézett Conneryre, mielőtt válaszolt.

***

Az út 15 hónapig tarott a Holdövezetig, és további három hónapba telt, míg ráakadtak a megfelelő darabkára, ami Briggs becslése szerint nem lehett 800 méternél hosszabb és 300 méternél szélesebb. Teljesen átlagos szikladarab volt, nem igazán tért el azoktól, amelyek az Övezetben sodródtak. Bárki számára csak egy szikla lett volna, de Connery máshogy vélekedett erről.

Connery az első útján magas frekvenciájú, állandó ritmusban pulzáló jelet érzékelt innen. A jel eloszlása nem volt természetes, így feltételezte mesterséges eredetét. A kérdés az volt: ki, vagy mi kelti a rezgést? Connerynek akkor nem volt felszerelése, hogy meghatározza a forrását, így hát megfogadta, hogy visszatér, ezúttal a megfelelő eszközökkel. Henry jól számított, Connery valóban felhasználta a TR elnökeként szerzett kapcsolatait, hogy minden szükséges erőforráshoz hozzájusson. És még többhöz.

Henry Briggs Connery mellett volt az alatt az egy hét alatt, míg felderítették a sziklát. A hangérzékelők egyértelműen meghatározták a jel forrását. Segített Connerynek alagutat fúrni a sziklába. Egy szűk folyosóra jutottak. Connery mögött állt, amikor a járat végén találtak valamit félig a sziklába ágyazva, ami a jellel szinkronban pulzált. És emellett a valami mellett Briggs egy arasznyi szobrocskát látott. Egész biztos, hogy nem emberkéz alkotta.

Még egy hetet töltöttek az alagút átkutatásával, mielőtt továbbálltak. A hajó gyomrában Henry csak nézte a szobrocskát a kezében és tudta, ez volt a pillanat, ami megváltoztatta az életét.

Nem tudta akkor, nem tudhatta, hogy tizenhat év múlva az univerzum másik végében egy bolygón talál majd egy ugyanilyen figurát. Nem tudhatta, hogy felfedezése miatt ő lesz majd az első, aki egy idegen faj hangját hallja. És az a hang csak hozzá fog beszélni.

És nem tudhatta, hogy pontosan 10 évvel azután a történelmi nap után Henry Briggs öngyilkosságot fog elkövetni.
 

Címkék: háttértörténet terran planetside2 vanu henry briggs

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://planetside.blog.hu/api/trackback/id/tr493445746

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.